A csontpótlás kifejezés magában foglal minden olyan szájsebészeti beavatkozást, mely az implantátumok beültetése előtt, vagy azzal egy időben történik, és a csontállomány térfogatának növelését célozza. A csontpótló műtétnek egy feladata van: egy stabil alapot biztosítani az implantátum és az implantátumot körülvevő lágyszövetek számára. Több fajtája ismeretes, melyek közül a leggyakoribbak a csont kismértékű vastagítása (laterális augmentáció) vagy a meglévő csont magasság korrekciója a felső állcsonton (arcüreg emelés) . Természetesen nagyon sok egyéb lehetőség áll rendelkezésre, ha csontregenerációról van szó, és ezekről a későbbiekben bővebben olvashatunk (alveólus prezerváció, csontrepesztés, csontblokk-átültetés állcsontból vagy csípőcsontból).

Gyakorlatilag az implantátumok megjelenése óta fontos, hogy a fogak elvesztését követő csontfelszívódást korrigáljuk. Ha implantátum beültetését tervezzük, mindig ellenőrizni kell, hogy adott-e az implantációhoz szükséges csontmennyiség. Mindhárom dimenzióban teljesen objektíven mérhető minimumoknak kell megfelelni. Ha valamelyik dimenzióban nem elégséges a csontkínálat, de mégis implantátum beültetést tervezünk, csontpótló műtétet kell végezni. Vannak esetek, amikor több dimenzióban elégtelen a csont mennyisége, ilyenkor bonyolultabb annak újbóli felépítése, és hosszabb gyógyulási idővel számolhatunk.

Amíg nem implantátummal pótlunk foghiányokat, a fiziológiás csontvesztéssel nem szükséges foglalkozni és nem is érdemes azt pótolni, hiszen még egy csontpótolt területen is, ha sokáig “kihasználatlan” marad, azaz nem kerül bele implantátum, ugyanúgy folytatódni fog a csont felszívódása, mint azelőtt. Ha azonban implantátum beültetése is párosul a csontpótlással, és a csontszövet élettanilag újra használatba kerül – az implantátum rágóerő terhelést közvetít az őt körülvevő csontszövetbe – a felszívódás ugyanolyan mértékű folyamatos csontfelépüléssel is kiegészül, így helyreáll a biológiai egyensúly.

Az implantátumok mai fajtái titánból készült csavarok, melyek márkától függetlenül ugyanazon az elven működnek. Az állcsontba készített furatba hajtva, abban megkapaszkodva először a makromechanikai retenció útján (primer stabilitás) majd néhány hónap elteltével sejt szinten is összekapcsolódva a csontszövettel egy nagyon erős kötelék formájában (osszeointegráció) rögzülnek. A megfelelő primer stabilitás alapfeltétele az osszeointegrációnak, azaz a sikeres implantátum beépülésnek. A kezdeti stabilitás azonban nem minden. Ahhoz, hogy hosszú távon sikeresen működjön egy implantátum, megfelelő mennyiségű csontos környezetre van szükség, amit csontpótló műtéttel biztosítunk. Általában elmondható, hogy kisebb mértékű csonthiányok esetében az implantációval egyidőben, nagyobb kiterjedésű csonthiányoknál az implantációt megelőzően történik a csontpótlás.

Az implantátumokon elhorgonyzott fogpótlások tervezésében fontos, hogy a lehető legpontosabban meghatározzuk az egyén meglévő csontkínálatát. Ehhez a modern vizsgálómódszerek egyikét, az ún. Cone Beam CT-t hívjuk segítségül, mellyel mm pontossággal megtervezhető bármelyik szájsebészeti operáció. Ezzel a CT technikával készített 3 dimenziós kép sugárterhelése nagyságrendjében azonos a panoráma röntgenével, de sokkal részletgazdagabb képet kapunk fogaink, csontozatunk állapotáról. Az első konzultáción, ha úgy ítélem meg, hogy nagy valószínűséggel csontpótlásra lesz szükség, mindig beutalom a páciensem egy 3D CBCT felvétel elkészítésére, hogy a műtétet pontosan megtervezhessem. Így jobban fel lehet készülni a beavatkozásra, és minimalizálni lehet a műtét közbeni vagy akár az utólagos szövődményeket is.

A csontpótlás szerencsére nem minden esetben követelmény, és aki időben szánja rá magát az implantációra, annak nagyobb eséllyel elég a meglévő csontja az implantátum beültetéséhez. Mindig ösztönzöm a pácienseket arra, hogy előre gondolkodjanak, és ha egy menthetetlen foguk eltávolításra ítéltetett, azt lehetőleg már az a szájsebész távolítsa el, aki később az implantációt is végzi. Ugyanis a csontpótlásnál még mindig sokkal kifizetődőbb, ha megóvjuk, megőrizzük azt. Ez pedig már a fog eltávolításánál elkezdődik. Néhány esetben még az is előny a csont védelme szempontjából, ha az implantátumot a foghúzással egyidőben végezzük el. Az sem mindegy, hogy milyen ideiglenes fogpótlást készítünk a foghúzás utáni gyógyulási időszakra. Mindig személyes konzultációra van szükség a legjobb kezelési terv megalkotásához.

Ha Ön úgy tudja, hogy csontpótlásra lenne szüksége implantátum beültetéshez, vagy csak szeretne bővebb információt kapni az implantátumokra készített fogpótlási lehetőségekkel kapcsolatban, keressen bizalommal.